Ármin Születése

Május 25-én be keletet mennem egy kontrollra a kórházba, a doki megnézett azt mondta 2 cm vagyok nyitva, mondtam neki azt is hogy esténként keményedek rendesen de fájások nélkül, a lábaimat meg mikor meglátta mennyire meg vannak dagadva azt mondta emiatt felkelett volna már hívjam nézzen meg.Mondta menjek haza adjak egy puszit a kislányomnak és menjek be vissza mert befektet.

Hát akkor kicsit meg ijedtem és elkapott a sírás is, akkor fogtam fel talán igazán hogy most már nemsokára tényleg 4-en leszünk.

Jázmint megszeretgettem, aznap extra anyás volt senkivel és senkinél nem akart maradni míg a mama megérkezik, pedig máskor akárkivel el marad, végül választott ő az egyik szomszédnál ott maradt szívesen.

Visszamentünk, meg csinálták a beutalást hallottam mikor a doki mondja az aszisztens nőnek hogy, fel vigyenek de nem tulajdonítottam fontosnak,nem fogtam még fel akkor sem, én szentül hittem azt hogy amiatt hogy annyira fel voltam dagadva csinál pár vizsgálatot, mondtam is Attilának ki tudja hány napig fogok ott bent lenni még szülés előtt.

Át is őltőztem pizsamába!És akkor jött az aszisztensnő aki a liftben a 4-es gombot nyomta meg, egyből meg is kérdeztem miért oda visz? Hisz ott a szülő szobák vannak.?!Azt mondta a doki így mondta neki, akkor már el kezdtem izgulni azt mondta menjek be és beszéljek a szülésznővel, aki meglátott egyből azt kérdezte én így jöttem szülni pizsamába, mondtam még nem szülni jöttem és meséltem neki mi történt, csak mosolygott és mondta vegyek fel egy hálóinget, kimentem beszéltem még Attilával,aztán át őltőztem.

Vettek vért, kenetet, aztán jött a doki 1.30kor burkot repesztett nagyon sokat kínlódott mire sikerült a baba már nagyon lent volt.Akkor meg is lett karmolva a kis feje szegénykémnek.Ami ma már nem látszik de akkor meg ijjedtem.

Aztán kaptam egy kalcium injekciót ami nagyon kellemetlen érzés volt, és vártam a fájásokra de semmi, járkáltam továbbra is a vizem folyamatosan ment el, én végig telefonon beszéltem szinte.

Majd kB 1 óra múlva kaptam még egy kalciumot de ezután sem éreztem még semmi fájdalmat,a doki szerint már 5 cm voltam nyitva, akkor bekőtőttek egy infúziót is, ez volt olyan 3.30-körül na akkor egy fél óra múlva jöttek a fájások is amik annyira de annyira intenzívek voltak, de a legrosszabb talán az volt hogy, nem járkálhattam, a szülésznő végig ott ült mellettem, akkor is telefonálgattam így jobban el tudtam viselni a fájásokat, amikor már a 2 perces fájások voltak fel hívtam Attilát is mert még nem volt véglegesen el döntve a baba második neve ő Dávidot szeretett volna én meg Márkot de végúlis azt mondta 'ahogy te akarod mert te szenvedsz érte most'.

Aztán egyszer csak fel álitott a szülésznő, mondta kész megyünk szülni fel az ágyra doki megnézett szépen ki voltam tágulva rendesen, mondta nyomjak na erre nem keletet sokat kérjenek nyomtam 3 nyomás és kint volt az én pici-nagy fiam Ármin Márk!18.30-kor 4000 grammal és 56 cm-el!

Annyira jó volt őt látni, oda hozták megpuszilgattam, és elhallgatott mikor a kis arca az enyémhez ért.És jó volt hallani a szuszogását.Nagyon jó élmény volt egyben fájdalmas is de fantasztikus volt az egész és boldog voltam nagyon.

Szerencsére most hamarabb rendbe jöttem szülés után, most is van gát sebem de nem fáj annyira mint ahogy Jázminnál, pedig a baba nagyobb volt.

Aztán nem hozták oda nekem csak reggel, hiába tudtam volna aludni óránként ébredtem alig vártam már a reggelt hogy, oda hozzák nekem.Reggel 6-kor pedig már szóltam hogy, most már hozzák oda hozzám.:))Jázmin szerencsére jól fogadta, szeretgeti babusgatja segít nekem.Viszont extra apás lett.