2010. február 23., kedd

Megvagyunk

Ritkán jut idő írni is, annyira lefoglal a két gyerek.Mikor Attila is itthon volt siránkoztam hogy, alig segít valamiben, meg ilyenek.Na most azért ki tapasztaltam azért kivette ő is a részét mindenből.
Mert most egyedül el látni egész nap és egész éjjel mind kettő óhajait, hááát nem siránkozni akarok egyáltalán csak érzem el vagyok fáradva.
Ma nagyon jó idő volt és szépen sütött a nap, már reggel fel frissültem mikor vittem Jázmint az oviba.Olyan kellemes volt, nem volt hideg Ármin is inkább felült a kocsiban nem húzódott teljesen be és érdeklődve nézelődött.
Aztán mikor mentem Jázminért, alig bírtam haza hozni (ő délig van oviban, ilyen rövid programos ovi) mert kint játszottak van hinta csúszda meg minden.A szülőkkel ép beszéltük lassan minden napra ki kell valamit találni amivel haza lehet csalogatni őket.Én ma például meg ígértem neki csapunk pár kört még a biciklijével. vagyis ő én pedig Ármint tolva a kocsiban.
Persze még így is alig bírtamvenni menjünk már haza.
Kajáltak majd aludtak, olyan jó hogy legalább egyszerre alszik 2 órát a két gyerek!:))
Délután pedig megint le mentünk a parkba, volt nagy öröm mikor a kis barát nőjével találkozott Jázmin.Édesek voltak ahogy meg ölelték egymást.
Persze 7 órákkor alig bírtam újból rá venni menjünk haza most már késő van.Aztán itthon kajáltatás, fürcsi, majd altatás.Hát el fáradtam de azért kellemesen :)).
A lényeg olyan szép tavaszias idő volt ma, lassan de bisztosan közeledik.

Nincsenek megjegyzések: