Mesélni szeretnénk a vasárnapi keresztelőről, amikor az én kicsi unoka testvéremet Dórit meg keresztelték. Ő pont augusztus 24-én született, mint én csak 2 évvel később. Szóval jővőre nagy buli lesz augusztusban!
Jó buli volt a vasárnapi is, bár a templomban csak egy fél órát bírtam ki, aztán apa kivonult velem és ültünk a kocsiban tovább. Dóri végig aludt nagyon jó baba, állitólag én is ilyen voltam.

Aztán az étteremben táncikáltam, sokat szaladgáltam, végig mama mellett voltam, még enni is vele ettem, mire mentünk haza, én már annyira fáradt voltam, hogy a kocsiban már elaludtam. Fél hattól-reggel fél nyolcig alukáltam csak a tejcsimért ébredtem fel, hogy kérjem, erőm nem is volt már járkálni meg ilyesmi.

Névnap...

Boldog névnapot kivánunk Kati mamának... és persze dédi mamának is!!!

Na eltelt egy kis idő mióta nem írtam, de annyira új ez még nekünk... remélem bele jövünk lassacskán...
Jázmin...
Nagyon hideg lett kint, anya nem visz ki csak, ha valahová muszály kimoccanjunk... kint csak esik és esik, ma láttam megint egy Mikulást a tévében és újra megkértem hogy én csakis egy Elmot kérek szépen, na meg Zsebi babát (zsebi baba a micimackóbol), persze erre anya azt mondta, akkor nagyon jó kislány kell ám legyek, mert a rosz gyerekeknek állítólag csak pálcát hoz! Abból én meg nem kérek, úgyhogy meg próbálok jó lenni .
Azért anya kitalál sok félét, hogy ne unatkozzunk bent. Most gyártjuk a karácsonyi díszeket amik, majd a fára kerülnek, gyurmából (só-liszt), ma vízfestés lesz a program.
Anya szokta mondogatni, hogy lesz majd nyár elején egy kicsi babánk, aki az én kis testvérem lesz, előszőr azt mondtam, nekem nem kell, de allítólag én rengeteget kell majd segítsek, mert hát én vagyok a kis segítsége anyának, szóval eléggé változó a hozzáállasom a kistesóval kapcsolatban.

Még annyit áruljon el valaki: hogyan tegyek képeket, hogy alulra kerüljenek?!

Sajnos kezd egyre hidegebb lenni kint. Vége van a szép őszies napoknak... mikor nagyon sokat vitt anya a parkba meg sétálni őssze vissza csak úgy...

Ma elég forró voltam már ejjel...és nyöszörögtem egész éjszaka, anya mellettem kellett legyen, mert csak úgy volt jó. Aztán mikor megmértúk 38.5 volt. Gyorsan kaptam egy novocalmin kúpot, aminek nem nagyon örúltem de hát ha egyszer muszály volt, akkor elfogadtam.


Kaptam egy oscilococcinumot is gyorsan, abból bezzeg még szerettem volna kapni még egyet, de anya szerint csak egy jár belőle...:)


Remélem hamar rendbe jövök és nem lesz semmi komoly belőle!

Hát igen a képeket fordítva szerettem volna rakni, na de mindegy... jó lesz igy is! :-)
Jázmin...
Úgy hiszem az a legjobb, ha néha én magam mesélek arról a sok dologról, ami velem tőrténik.. hisz én tudom a legjobban azt elmesélni... a sok kis csínytevésemet ahogyan azt anya szokta mondani!

Második szülinap...

23 hónaposan...

18 hónaposan...

második karácsonya... de számára az első, mivel ezt már jobban felfogta.

15 hónaposan

első szülinap...

11 hónaposan kis hajnyírás útán...

9 hónaposan...

7 hónaposan...

egyik kedvenc képem ...

5 hónaposan...

3 hónaposan...

Az első kép itthon... észre sem vette a korházból haza vezető utazást...

2 és fél hónaposan...

Itt, pár órával születése után.

Pár képet szeretnék felrakni Jázmin születése óta...

Már nagyon rég szerettem volna magunknak is egy bloggot, ami csak a mienk... még bele kell rázódni, nagyon sok dolgot nem tudok még, mit hogyan kell, peldául képet berakni az irás közé... de sebaj majd rá jövok.
Jázminról szól elsősorban ez a napló, aki 2006 augusztusában érkezett hozzánk és az ő minden napjait próbálom leirni, elmesélni....
Jázmin, egy nagyon eleven, energiával teli kislány, aki mindenben benne van... mindenben segíteni akar, legyen az akárki, de ő nem akar semmiből sem kimaradni!

...

Sziasztok...

Előszőr is illik bemutatkoznom Lőrincz Jázmin Adrienn a nevem, de Jázminnak szólítanak. 2006 augusztus 24-én születtem, Nagyváradon. Egy nagyon eleven kislány vagyok és persze teli energiával, mindíg kapható vagyok akármire!

Anyuci már régóta akart nekem csinálni egy ilyen oldalt, ami csak a mienk... baba naplóm is van, de ez más lesz!

Lassan, lassan belejövunk anyával, reméljük ebbe is.

Az első képen, az első igazi bulim volt: a keresztelőm.

A második képen, még csak pár hónapos vagyok, de mindíg ilyen kis vigyori voltam... vagyok.

Majd még bele kell jőjjón anya ebbe, mert a képeket sem így szeretné rakni fel, hanem az írás közé de hát majd idővel.

Amiket most tudok és csinálok majd a kővetkező bejegyzésben.